Még két látnivalót hagytunk az utolsó napra: egy helyi buddhista templom, es egy helyi hindu templom meglátogatását.
A buddhista templom valójában nem a ladakhi prototípust követte, inkább amolyan mai, modern-féle volt. Ám bent kis szertartás folyt, mint utóbb kiderült, buddhista zászlókat szenteltek fel. Erre mi is nagyon lelkesek lettünk, hogy na, akkor majd mi is felszenteltetjük (na, ez meg egyelőre várat magara), azokat, melyekre szert tettünk Ladakhban.
És ezután jött a nap fő attrakciója, a hindu templom. Persze már a bejáratnál gyanús volt az egész, de hat a hindu templomok mindig gyanúsak, és tele vannak mindenfele állattal, erőszakos árusokkal stb… Itt nem az árusok voltak erőszakosak, hanem a jak tulajdonosok, akik mindenkeppen az állatuk hatan ülve akartak minket látni. A másik, döbbenetes dolog a nyulak!! voltak. Előző nap este láttunk is egyet az étterem ablakából, de megbeszéltük, hogy ez csakis mű nyuszi lehet, amolyan játékállat. Hát nem az volt!:))
Nem is hittük volna, hogy ilyen csodálatos kis lény létezhet e világban: pontosan olyan volt, mint egy Duracell nyúl, csak fehér es kétszer akkora. Őket kellett volna a kezünkbe venni, és fényképezkednünk velük. Az ilyesmi életveszélyes errefelé amúgy is, így csak messziről csodáltuk őket…
Maga a templom osztrák erdészházra hasonlított, erdőszerűség közepén helyezkedett el. Előzőleg olvastuk, hogy májusban, évente vannak itt állatáldozatok, de megnyugodtunk, lévén július volt. Ám a baljós előjelek csak nem fogytak el. Beléptünk a templomba: sötét volt, a falak kormosak (ergo feketék), pár pap üldögélt bent. A kis terem másik végében viszont egy helybeli két tyúkot fogott a kezében, nyakuknak fogva. Az egyik pap a tyúkok homlokara tett egy kis piros pontot, megáldotta őket, majd kivittek őket a templomból. Na, gondoltuk, de kedves, meg az állatokkal is ilyen szépen bánnak. Nana! Aztán kilepve csak az egyiket találtuk élve, a másik nyakából épp folyattak ki a vért…
Délután indultunk Haridwarba, immáron helyi busszal. Az út egész éjjel tartott, talán ez volt a legfárasztóbb az összes közül. A Himalája utolsó déli nyúlványaiban tudtunk még hosszasan gyönyörködni: jó ideig egy folyó mellett haladtunk, szűk utakon, vízesések szabdalta hegyek közt. Valójában a busz egész közönsége csodabogaraknak tarthatott minket, mivel fehér ember nem nagyon vállalja be ezt az utat helyi járattal. A jegyellenőr érdekes figura volt, egyszer csak leállította a buszt, és beugrott egy kis templomba. Imádkozott, hajlongott, majd visszapattant a buszra, és mentünk tovább. Ez még egyszer megismétlődött: ekkor egy utazó szentélynél álltunk meg. Ekkor nem szállt le, csak a buszból kihajolva imádkozott. Majd intett, és mentünk tovább. Ezután kérdeztünk tőle valamit, mire feloldódott irányunkban és egy bizalmaskodó pillantással megkérdezte, hogy akkor most már aztán áruljuk el, honnan jöttünk…J
Hajnali hét körül megérkeztünk Haridwarba, hullafáradtan. Aki nem hiszi, járjon utána…
StarWars forgatás...
