Az unalomig ismételgetett mysore-i mondás szerint „No pain, no gain” ami szabad fordításban annyit tesz „fájdalom nélkül nincs fejlődés”. És tényleg minden nap nagyon fáj, minden napot túl kell élni! Legalább is a jelenlegi munkahelyemen a Sthalam8-ban, Ajay Kumar diktatúrájába, azoknak akik nem a megszokott utat választották, hanem az önkéntes száműzetést az ismeretlenbe. Ez valódi küzdelem a rossz szokások, hibás beidegződések, félelmek, a helytelen életmód által, eddig felhalmozott negatív hatások ellen. Nincs sumák, felmentés, bratyizás csak a határok vannak, amit a fejlődés érdekében meg kell közelíteni, de még jobb, ha átléped. Ilyenkor jönnek a kattanások, reccsenések az óriás izzadság és könnycseppek és ki tudja még mi más. Egyedül vagy, most nem számíthatsz senki másra*, csak Te és a korlátaid, amit a fejlődés érdekében legjobb, ha minél jobban megismersz. Kulcsszó a tudatosság. Tudatosság egyenlő jóga. Ez tényleg egy igazi háború az ismeretlennel! Francia légió vagy Ashtanga jóga te melyiket választanád???
*Mysore-i tradíció szerint (Mysore style) óra közben nincs beszéd, legfeljebb a tanár nyilvánulhat meg verbálisan. Ha kérdésed van, azt óra után teheted fel.
Ma egy kicsit elvont hangulatban vagyok, este 10 és még mindig 32 fok és micsoda pára, holnap meg kezdődik a TTC, arról nem is beszélve, hogy enyhe derék sérülésem ellenére, Ajay ma is nagyon mindenbe lenyomott, mindenem fáj. Ja és azért nem ilyen szomorú a kép, mint ahogy feljebb lefestettem, ha szorgalmasan gyakorolsz, minden nap nyersz legalább egy csatát, aminek nagyon lehet örülni, ha máskor nem is, amikor vége van az órának. Vannak más megközelítések is erről majd később.
Ajay és kedves felesége, két tanítvány között
(a kép kb. 2 hónapja készült Lilly, a jobb oldali lány szülinapi buliján)
Ma abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy megnézhettem Ajay új, jelenleg épülő házát. Az egész a véletlennek köszönhető, de mint már nem először, ezúttal is sokat tanultam a személyes, privát találkozásból. Épp Katyahoz a NewYork-i írónőhöz igyekeztem, Laxmipuram hangulatos kertvárosi részében, mikor is valaki a távolból a nevemen szólított, tipikus indiai (kanada-i, ez itt a hivatalos nyelv, semmi köze Kanadához) akcentussal. Körbenézetem sehol senki, majd fel, és kb. 4 emelet magasságban a tetőn ott állt Ajay néhány munkás társaságában. Integetett, hogy mennyek fel, nézzem meg az új (mostanában vette, nem új, csak átépítés alatt lévő) házát. Kicsit meglepetten másztam meg a 4 emelet magasságot, mivel tudomásom szerint ennyire jóban nem voltunk… Na mindegy úgy is az építészet az egyik hobbim, körülnéztem. A ház a környék építészeti stílusához képest, meglehetősen magas, az egyszintes épületek közül kimagaslik, viszont igen keskeny, kb. 5 méter. A tetőn kezdtük, ahol is szinteltolással 2 tetőkert van, a hátsóról, büszkén mutatta az ifjú tulaj, hogy a Chamundi hegyeket látni (a környék egyetlen hegye) és valóban igen szép a kilátás! Haladunk egy szinttel lefelé ahol is a fürdőszoba építési munkálatai zajlanak, nagy üvegszállás fürdőkád ott figyel a sarokban. Nem semmi, Indiában nem igazából szokás a fürdőkád, szerintem csak a legtehetősebb embereknek van ilyen alkalmatosságuk… Nem sajnálom, miért is tenném, hihetetlen keményen dolgozik, nap mint nap és mellette még egyetemi tanulmányokat is végez a mindössze 24 éves srác!!! A szint másik oldalán a hálószoba, még igen csak félkész állapotban. Itt egy kicsit megállunk, a Mester beavat a részletekbe: az egész ház belsejét még a bútorokat is fehér színűre tervezik, így a viszonylag szűk tér kitágul… Nem is annyira szűk, mivel a belmagasság a szinteltolásoknak köszönhetően igen változatos. Az én „minimalizmusomnak” kicsit kaotikus az elrendezés, de tényleg nem rossz. Egy szinttel lejjebb a nagy Pooja szoba következik. Itt tartja a napi istentiszteleteket. Mint megtudom, ha elkészült ide csak fürdés után szabad belépni, a murtik is csak a felkelő nap felé vagy a Himaláya vonulatai felé nézhetnek, ami a ház tájolása miatt nem kis fejtörést okozott az építkezés során. Lejjebb sétálunk ahol is az indiai mércével nagynak nem mondható, viszont amerikai, konyha találhat a szint kb. 1/3 elfoglalva, a másik 2/3 meg a nagyszoba, hatalmas 3 méter magas ablakkal. Ügyes srác ez az Ajay, komolyan kevergeti a lapjait, 1 hónapja a nagymamája tiszteletére rendezet pooja alkalmával volt szerencsénk látni, a gyökereit, ahol felnőtt... Igazi siker sztori az övé, akkoriban 6m2-en laktak 4en.
Itt nőt fel Ajay, a szoba nem sokkal nagyobb mint ami látszik belőle.
(Pooja zajlik, azért van füst:-)
A földszint következi ahol a garázsból egy fogadó helység lesz kialakítva, meg hátul egy raktárhelység egy mellékhelység kíséretében. Beszélgetünk: kiderül, hogy a három nagy materális álma közül ezzel az építménnyel az egyik teljesült. A következő egy saját jóga iskola lenne (a mostani épületet csak bérli), majd azt követően, ha már nagy neve van a „szakmában” (szerénykedik, már most is az van) akkor egy saját Ashramot szeretne valahol vidéken. Amint teheti, elhagyná a város és kiköltözne a zöldbe (meg tudom érteni) de ehhez még idő kell, hogy az „üzlet” annyira felfusson, hogy a kényes nyugatiak oda is kövessék. Nagyratörő, ámde abszolút reális álmok, az igazából még élete elején járó fiatal embertől! A projekt fontos része a folyamatos tanulás, jelenleg is egyetemre jár szanszkrit nyelvet tanul, még 6 évig!!! Azt nem tudom mikor van ideje rá, mert heti 6x szinte egész nap a shalában van!? Rossz hír, hogy az egyetem befejezéséig nem akar világot járva workshopokat tartani, aki akar tanulni Tőle, csak jöjjön Mysore-ba!
Lassan kezdődik az év „értelme” (persze e nélkül is „rengeteg” értelme lenne, de ez így jól hangzik), az 1 hónapos Ashtanga TTC (TeacherTrainingCourse, tanárképző kurzus), Ajanál a Sthalam8-ben. Hosszas keresgélés és faggatózás után ez bizonyult a legkomolyabbnak a többi között. 3 másik lehetőség lett volna itt Mysore-ban: Sheshadri, Vinay, Mandala. A súlyozott pontozásos rendszerben végül is Ajay Kumar, jelenlegi Mesterem nyert. A fő hangsúly az oktató személyiségén és az adjustment (igazítás, ászana korrekció, az ashatanga jóga egyik fő sajátossága) oktatásán volt nálam.
Alapból Vinay (http://www.pranavashya.com), backbendig tanárom lett volna a nyerő, de Ö nem kifejezetten Astangát tanít, hanem saját rendszerét a Prana Vashya Yogát, ami nagyban hasonlít az előbb említetthez, de még sem az. Vinay India többszőrös jógabajnoka, nagyon komolyan tolja az ászanákat!!! Egy kis ízelítő:
Személy szerint Őt tartom a legnagyobb tudással rendelkező tanárnak, akivel itt Indiában találkoztam, annak ellenére, hogy Ö a legfiatalabb (kinek lehet a reinkarnációja ezen töröm a fejem???), de mégis valahogy az Ashtanga elkötelezettje lettem, ezt tartom a többi jógairányzat közül a legkomplettebbnek. Érdekes részlet, hogy Ajay és Vinay ugyanazt a korosztályt képviselik (azt hiszem egy évben is születtek) együtt jártak Sheshadri-hoz, tehát osztálytársak voltak. Jelenleg az az abszurd helyzet áll fenn, hogy diákszámban (így jövedelemben is) mindketten megelőzik korábbi mesterüket, aki ezen eléggé ki is van akadva…
Mr. Sheshadri pár hónapja eljött a Mandalából, most készül az új iskolája, jelenleg saját háza nagyszobájában tanít. Ez eléggé kényelmetlen(és messze is van a központtól) a legtöbb nyugatinak aki a színvonalas, csilli-villi jógashalákhoz szoktak, én ennek tudom be a jelentős „forgalom” visszaesést a Mesternél. 1 hónapot töltöttem még Vele a Mandalában és igen sokat tanultam. Ö nem az a magyarázós féle (Ajaytól és Vinaytől eltérően) mi csak „adjustment machine”-nak hívjuk magunk között… Abban viszont nagyon jó!!! Pár kép:
Szóval 8-án szerdán kezdődik a TTC. A tematika igen alaposnak tűnik és az előző kurzusban végzettek egytől egyig, teljes mértékben elégedettek voltak az oktatás színvonalával. Így április elején kezdődik erre felé az offseason, így remélhetőleg jó hírnek bizonyul, hogy csak ketten veszünk részt a kurzuson. Állítólag a másik „fő” egy indiai lány Gokulamból. Hát nem tudom… Eddigi tapasztalataim alapján a gazdag indiaiak igen csak el vannak szállva… A gokulami (Mysore és talán az egész állam legelőkelőbb kerület) illetőség erre tesz még egy lapáttal! Majd meglátjuk!
A TTC miatt lakóhelyet is változtattam. Nagyon szerettem az előző helyet is, de a megosztott konyha és fürdő igen sok kellemetlenséget, kényelmetlenséget és időt kívánt. Ezt kerülendő és hogy 100% csak a jógára tudjak koncentrálni, egy egy sarokra lévő szintén indiai családi házba költöztem. 3 kiadó szobájukból, Luk, Lengyel barátom megüresedett helyére költöztem aki idő közben Rishikesbe tette át székhelyét. Nagyon jó kis hely az új otthonom (itt is van wifi) és 10 hónap után most először van hűtőszekrényem!!! A mosógép még mindig csak álom.
Elég kellemetlen fejlemény, na jó bosszantó, hogy 3 napja ismét megsérült a derekam L Így azóta nem járok a reggeli órákra csak magamban gyakorlok. Folyamatosan javul szerintem szerdára rendbe is jön (nem ez az első eset, ½ évente minden előzetes fejlemény nélkül rám támad), addig marad a pihenés, a Mahanarayana Thaila olaj és az irodalom tanulmányozása.
Laxmipuram (Mysore egyik kerülete) DoubleTank road (az út szélén 2 db víztároló) 3 percre a Mandalától, 5 percre Ajaytól, a Pósta mellett
A ház kicsit zord kívülről belülről viszont igen hangulatos. Első emelet, balra az én cellám. Az emeleten 5 szoba van, közös konyha és fürdő, Ashramos hangulat. Alul a házigazdáink, egy indiai család lakik és egy lengyel házaspár 2 sráccal.
