2008. augusztus 9., szombat

Chilling rafting

Az ötödik napon beneveztünk egy rafting túrára. Chillingbe mentünk busszal. Itt megkaptuk a búvárfelszerelésünket, elég röhejes volt az egész. Itt sikerült először szemügyre vennünk a csapattársainkat, akikre adott esetben ugyebár az életünket bízzuk egy-egy nagyobb hullámnál. Babu, a vezetőnk, részletes eligazítást tartott, hogy mit, mikor, hogyan csináljunk. Majd jött az ültetés… A lányok hátra kerültek, mert ott biztonságosabb, majd előre jöttek a fiúk. Legelőre két tök esetlen angol srác került, ráadásul az egyik szemüveges volt. Erre a vezetőnk azt mondta, hogy elég nagy a sodrás és nem tudja, milyen mély a víz, így jobb, ha leveszik. Így az első sorban lekerültek a szemüvegek, és bizony az egyik srác 5 cm-re látott csak. Az első nagyobb hullámnál beugrott, vagy beesett (nem volt egyértelmű) a csónak közepébe. Úgy tűnt, ő maga is teljesen abszurdnak véli a helyzetet, és jókat röhögött. A táj, ha még nem írtam volna, persze hihetetlenül szép volt, kisütött a nap is, és szinte végig egy szurdok szerűségben haladtunk. Volt velünk két kajakos is, minden eshetőségre felkészülve. A szakasz nem volt túl veszélyes, bár akik elől ültek, azoknak volt izgalomban részük, de hátul nem nagyon. Végül be lehetett ülni a kajakba, és az egyik angol lány gyorsan vállalkozott is rá, ám kb. 1 percen belül beleesett a vízbe, így a mentésére indultunk. Ezután mindenki megszeppent kissé, ám nem történt semmi komolyabb. Végül átültem én is a kajakba, ám az én szereplésem nem volt ilyen látványos, de 20 perc után úgy elfáradtam, hogy mászás helyett kb. visszaestem a csónakba, és mozdulni is alig tudtam. Amikor kikötöttünk, még ebéd is várt minket, sőt az angolokkal, immár szemüvegben! röplabdáztunk is. A délután azzal telt, hogy másnapra alkudoztunk: mivel nem jött össze a négyszemélyes túra, így béreltünk egy terepjárót.

Megjegyzés: Andi elég szerényen fogalmazott a kajakos résznél... Igazából az Angol lány kb. 20 másodpercig bírta a kajakba, majd egyszerűen egy fél fordulattal belefordult, úgy hogy Ö a víz alatt volt, a kajak feneke meg az ég felé nézett, hihetetlen magabiztosan, professzionálisan adta elő! Amúgy egy csinos, sportos néger lány volt, gondoltam is milyen laza, hogy rögtön egy ilyen nehéz trükkel kezdi! De mikor már kb. 10 másodperce volt a víz alatt, és nem történt semmi, sejthető volt, hogy valami nem kóser, ahogy a hajóban utazó egyik nagyon göndör hajú, nagy orrú társunk mondaná. Ekkor Babu „parancsot” adott a gyors evezésre és feszített ütemben az afroamerikai társunk segítségére indultunk. És minthogy Andi feljebb lelőtte a poént, szerencsésen ki is mentettük. Az eset kellően elvette mindenki kedvét a kajakozástól (mint később kiderült, nem egy szokványos kajak volt, hanem egy trükközésre kifejlesztett darab, valószínűleg ezért sikerült Cloénak is a mutatvány ennyire élethűre), kivétel egy valakinek. Igen, már ez is kiderült feljebb, Andi volt a kakukktojás. Még engem is meglepett vállalkozó szellem, az előző majdnem, hogy végzetesen végződő próbálkozás után, közvetlenül, hirtelen nem is volt lélekjelenlétem lebeszélni. Mikor már benne ült, akkor meg már azon törtem a fejem, hogy mit mondok majd a szüleinek… Gondoltam még szerencse, hogy 2 lányuk van… Lívia tudtommal pszichológus (tesója) majd Ö megoldja, így gyorsan le is zártam az ügyet. Mindenki izgatottan számolta a másodperceket, hogy ki bírja tovább. Az első perc után kezdtem kihúzni magam, ha van kokárdám azt is kitűzöm, nem volt, viszont kaptam az elismerő gratulációkat! Ami működik a golfba és a forma1-ben (mármint hogy a „világ a feje tetejére” áll) az szerencsére a vízi sportok ebben az ágában nem. Kajakos nemzet vagyunk!!! Reméljük az Olimpián is! Andi nagyon komolyan tolta, még Babu is kérdezte, mióta kajakozik? Mondom, fogalmam sincs. És tényleg, majdnem az út végéig a vizes pólós versenynek csak egy nevezője maradt…

Mivel nem hozott senki sem vízhatlan tokot a fényképezőgépéhez, a raftingos élmények csak az emlékezetünkben maradnak meg. Viszont odafelé végig a Markha folyó mentén haladtunk, így kívülről sikerült megörökíteni a helyszínt. Íme:












































Chilling városa


Hazafelé


Hazafelé2


Hazafelé3


Du.-i kilátás a szálloból

Nincsenek megjegyzések: