OM cafe és Ashtanga Yoga Nilaya

OM cafe

Szombat révén (a hét egyetlen szabadnapja az Ashtanga jóga tradícióba) Antonnal (osztrák sógor) az egyik lakótársammal, Gokulamba (ez egy kerülete Mysore-nak) látogattunk, hogy az OM Cafe-ban reggelizzünk. Ez Mysore leghíresebb reggeliző helye, főleg a Main Shalások (Shri. K. Pattabhi Jois iskolája, a „Fő iskola” az Ashtanga jógában) körében, de gyakran átugranak ide a Laxmipuram-i (ez is egy kerülete Mysorenak) vagányok (Sthalam8, Manadala...) vegyülni. A hely kellemesnek mondható, semmi extra, személy szerint a Mandala (Laxmipurami fő reggeliző hely és jógaiskola)nekem jobban bejön. Az épületet kisebb garázs jellegű építmények veszik körül, ahol jó pénzért mindenféle jógás és indai népművészeti termékeket vásárolhatsz. Rögtön le is ülünk egy hosszúkás asztalhoz ahol már zajlik a reggeli eszmecser. Mint kiderül egy tisztán „Pattabhi”-s társasághoz van szerencsék, így első kézből értesülünk a legfrissebb pletykákról. Sajnos a hírek nem túl jók, azaz meglehetősen rosszak: Shri. K. Pattabhi Jois az Ashtanga jóga atya, már pár éve nem tanít, egészségi állapota miatt és sajnos a helyzet nem javul. Állítólag egy hete nem evett és péntekről szombatra virradóan nem is aludt semmit…

Az étlapon szereplő árak minimum 30% magasabbak mint, Laxmiban, ezen nem is csodálkozunk ez az a legelőkelőbb/leggazdagabb kerülete Mysore-nak. A környék épületeit elnézve mintha valamelyik Nyugat-Európai vagy amerikai tengerparti, elit üdülőhelyen lennék, hihetetlen luxus villaépületek és apartman házak sorakoznak egymás mellett. Gyümölcssalátát és pirítóst rendelek, egész jó, csak kis adag. Lassan „befutnak” a Sthalam8 kollégák is, egész jó kis emberanyag gyűlt össze.

Maradunk a „konkurencia” asztalánál, ahol épp Michael a Svéd szépség panaszkodik, hogy múlt héten Sharath (Ö most a Fő tanár, a Fő iskolában) SuptaKurmaszanában egy igazítás eredményeként, elszakította a hátsó lábizmát… Ez elég durva, szegény nem is vágja, hogy alaphangon/jó esetben ½ év a gyógyulási ideje. No comment! Aztán még egyéb „okosságokra” is fény derül a házuk tájáról. Fő szezonban szinte sosem kapnak igazítás (a „halandó” diákok helyett az öreg arcokon van a hangsúly), azaz, havi csaknem 200.000.- Ft-nak megfelelő rúpiát arra fizetnek ki, hogy magukba gyakoroljanak a világ legnevesebb jógaiskolájába… (na jó heti 1x van vezetett óra) Most utó szezonban, amikor is kevesebben vannak a melegre fordult időjárás miatt, átlagba 2 darab igazítás jut nekik (abból néha nem sikerül egyik másik,lásd Michael esetét). Antonnal csak összenézünk, nem szólunk semmit, el vagyunk „hűlve”. Mi a Sthalam8-ben negyed annyi összegért, kis csoportban, napi min. 15 igazítás és egyénre szabott gyakorlatokat kapunk házi feladatként Ajay-tól, heti egy vinyasza és backbending óránk is van.

Lassan mindenki végez a reggelivel, mi meg úgy döntünk, hogy a melegre való tekintettel a szombat második felét a medence partján töltjük. Michael-nek is tetszik az ötlet, hozzánk csapódik. Mielőtt elriksáznánk a SothernStar hotelbe, útba ejtjük a MainShalát, ha már Gokulamba járunk tiszteletünket tesszük a jóga mindenható szentéjében.

OM cafe fedett rész




OM konyha




Az egyik drága garázs


Gokulami óvoda


Ann's internet Cafe-ja a legmenőbb hely a távközlésben


MainShala utcája


Shri. K. Pattabhi Jois főhadiszállása. Akkora az épület, hogy
le sem lehet fényképezni... Szombat révén Zárva!


Hamár itt vagyunk, megpihenünk egy kicsit


Japán kert a túloldalon. Tudnak élni itt az emberek.

Prasad, avagy vigyázz mit veszel a szádba

Prasad

Az első három napon túl vagyunk a TTCn, kellemesek a tapasztalataim. A mércét igen magasra tette Ajay, egyhuzamban toljuk le a 3,5 órát délután, 11.30-tól a legnagyobb melegben (reggel 6.30-tól első széria, mysore style ázsana), hihetetlen izgalmas az anyag és a Mester is tehetséges előadó. Eddig csak elmélet volt, hétfőtől hozzájön az ászana elemzés, minden egyes pozíciót górcső alá veszünk. A hangulat is felettébb kellemes, 2 indiai lány van rajtam kívül a csapatba, Gokulamból. Először kicsit tartottam tőlük, hogy nagy lesz az arcuk (eddig a main shalában tolták, Pattabinál) de kellemesen csalódtam, egész jó fejek.

Kiderült, hogy amolyan beavatás jelleggel, nem kötelező, de ajánlott, a tréning befejezése előtt meg kéne mosdanunk tehén (szent állat Indiában) vizeletbe és még inni is kellen belőle... A lányok arca kicsit elfehéredett (indiai származásúak, de UK-ben élnek, annyira nem vágják a kultúrát) amikor meghallották, én már olvastam erről, de valahogy nekem sem futott össze a nyál a számban. Kevesen tudják, de minden tisztességes prasadban (felajánlott étel) is van pár csepp a nemes nedűből, amit minden valamire való Indiába látogató turista örömmel megkóstól, ha ellátogat valamelyik templomba (ingyen adják, nem vágják mi van benne) Állítólag terápiás jelleggel gyógyításra is használják.

FRANCIA LÉGIÓ versus ASHTANGA YOGA

Az unalomig ismételgetett mysore-i mondás szerint „No pain, no gain” ami szabad fordításban annyit tesz „fájdalom nélkül nincs fejlődés”. És tényleg minden nap nagyon fáj, minden napot túl kell élni! Legalább is a jelenlegi munkahelyemen a Sthalam8-ban, Ajay Kumar diktatúrájába, azoknak akik nem a megszokott utat választották, hanem az önkéntes száműzetést az ismeretlenbe. Ez valódi küzdelem a rossz szokások, hibás beidegződések, félelmek, a helytelen életmód által, eddig felhalmozott negatív hatások ellen. Nincs sumák, felmentés, bratyizás csak a határok vannak, amit a fejlődés érdekében meg kell közelíteni, de még jobb, ha átléped. Ilyenkor jönnek a kattanások, reccsenések az óriás izzadság és könnycseppek és ki tudja még mi más. Egyedül vagy, most nem számíthatsz senki másra*, csak Te és a korlátaid, amit a fejlődés érdekében legjobb, ha minél jobban megismersz. Kulcsszó a tudatosság. Tudatosság egyenlő jóga. Ez tényleg egy igazi háború az ismeretlennel! Francia légió vagy Ashtanga jóga te melyiket választanád???

*Mysore-i tradíció szerint (Mysore style) óra közben nincs beszéd, legfeljebb a tanár nyilvánulhat meg verbálisan. Ha kérdésed van, azt óra után teheted fel.

Ma egy kicsit elvont hangulatban vagyok, este 10 és még mindig 32 fok és micsoda pára, holnap meg kezdődik a TTC, arról nem is beszélve, hogy enyhe derék sérülésem ellenére, Ajay ma is nagyon mindenbe lenyomott, mindenem fáj. Ja és azért nem ilyen szomorú a kép, mint ahogy feljebb lefestettem, ha szorgalmasan gyakorolsz, minden nap nyersz legalább egy csatát, aminek nagyon lehet örülni, ha máskor nem is, amikor vége van az órának. Vannak más megközelítések is erről majd később.

Ajaynál vendégségben

Ajay és kedves felesége, két tanítvány között
(a kép kb. 2 hónapja készült Lilly, a jobb oldali lány szülinapi buliján)

Ma abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy megnézhettem Ajay új, jelenleg épülő házát. Az egész a véletlennek köszönhető, de mint már nem először, ezúttal is sokat tanultam a személyes, privát találkozásból. Épp Katyahoz a NewYork-i írónőhöz igyekeztem, Laxmipuram hangulatos kertvárosi részében, mikor is valaki a távolból a nevemen szólított, tipikus indiai (kanada-i, ez itt a hivatalos nyelv, semmi köze Kanadához) akcentussal. Körbenézetem sehol senki, majd fel, és kb. 4 emelet magasságban a tetőn ott állt Ajay néhány munkás társaságában. Integetett, hogy mennyek fel, nézzem meg az új (mostanában vette, nem új, csak átépítés alatt lévő) házát. Kicsit meglepetten másztam meg a 4 emelet magasságot, mivel tudomásom szerint ennyire jóban nem voltunk… Na mindegy úgy is az építészet az egyik hobbim, körülnéztem. A ház a környék építészeti stílusához képest, meglehetősen magas, az egyszintes épületek közül kimagaslik, viszont igen keskeny, kb. 5 méter. A tetőn kezdtük, ahol is szinteltolással 2 tetőkert van, a hátsóról, büszkén mutatta az ifjú tulaj, hogy a Chamundi hegyeket látni (a környék egyetlen hegye) és valóban igen szép a kilátás! Haladunk egy szinttel lefelé ahol is a fürdőszoba építési munkálatai zajlanak, nagy üvegszállás fürdőkád ott figyel a sarokban. Nem semmi, Indiában nem igazából szokás a fürdőkád, szerintem csak a legtehetősebb embereknek van ilyen alkalmatosságuk… Nem sajnálom, miért is tenném, hihetetlen keményen dolgozik, nap mint nap és mellette még egyetemi tanulmányokat is végez a mindössze 24 éves srác!!! A szint másik oldalán a hálószoba, még igen csak félkész állapotban. Itt egy kicsit megállunk, a Mester beavat a részletekbe: az egész ház belsejét még a bútorokat is fehér színűre tervezik, így a viszonylag szűk tér kitágul… Nem is annyira szűk, mivel a belmagasság a szinteltolásoknak köszönhetően igen változatos. Az én „minimalizmusomnak” kicsit kaotikus az elrendezés, de tényleg nem rossz. Egy szinttel lejjebb a nagy Pooja szoba következik. Itt tartja a napi istentiszteleteket. Mint megtudom, ha elkészült ide csak fürdés után szabad belépni, a murtik is csak a felkelő nap felé vagy a Himaláya vonulatai felé nézhetnek, ami a ház tájolása miatt nem kis fejtörést okozott az építkezés során. Lejjebb sétálunk ahol is az indiai mércével nagynak nem mondható, viszont amerikai, konyha találhat a szint kb. 1/3 elfoglalva, a másik 2/3 meg a nagyszoba, hatalmas 3 méter magas ablakkal. Ügyes srác ez az Ajay, komolyan kevergeti a lapjait, 1 hónapja a nagymamája tiszteletére rendezet pooja alkalmával volt szerencsénk látni, a gyökereit, ahol felnőtt... Igazi siker sztori az övé, akkoriban 6m2-en laktak 4en.

Itt nőt fel Ajay, a szoba nem sokkal nagyobb mint ami látszik belőle.
(Pooja zajlik, azért van füst:-)

A földszint következi ahol a garázsból egy fogadó helység lesz kialakítva, meg hátul egy raktárhelység egy mellékhelység kíséretében. Beszélgetünk: kiderül, hogy a három nagy materális álma közül ezzel az építménnyel az egyik teljesült. A következő egy saját jóga iskola lenne (a mostani épületet csak bérli), majd azt követően, ha már nagy neve van a „szakmában” (szerénykedik, már most is az van) akkor egy saját Ashramot szeretne valahol vidéken. Amint teheti, elhagyná a város és kiköltözne a zöldbe (meg tudom érteni) de ehhez még idő kell, hogy az „üzlet” annyira felfusson, hogy a kényes nyugatiak oda is kövessék. Nagyratörő, ámde abszolút reális álmok, az igazából még élete elején járó fiatal embertől! A projekt fontos része a folyamatos tanulás, jelenleg is egyetemre jár szanszkrit nyelvet tanul, még 6 évig!!! Azt nem tudom mikor van ideje rá, mert heti 6x szinte egész nap a shalában van!? Rossz hír, hogy az egyetem befejezéséig nem akar világot járva workshopokat tartani, aki akar tanulni Tőle, csak jöjjön Mysore-ba!