2008. június 17., kedd

2 hét

Hihetetlen gyorsan eltelt a 2 hetes jógatábor, a többiek már rég otthon, én meg csak most kezdem összeszedni magam, hogy a főbb eseményeket (amik publikusak…) megírjam.

Rengeteg élményben volt részünk, többnyire kellemesek, de sajnos becsúszott egy két felejthető is.

Kezdjük az utóbbiakkal, egy személyes jellegűvel: Minden reggel jógával indult, kedves/nagyra becsült, Swami J-k vezetésével (kettő is van, vagy az egyik vagy a másik vagy mindkettő jött) a szálloda jógahelységében 9 órás kezdettel (ez még jó).


Majd a második héten ez elé az óra elé még beugrott 7 órás kezdettel, egy Asthanga óra is (még ez is nagyon jó, bár rengeteg energiát kivett belőlünk, Power jóga aki nem tudná:-) ). A hirtelen jött nagy igénybevételnek, meleg időjárás és a napközbeni túrák hatására (meg valószínűleg az eddigitől teljesen különböző gasztronómiai élmények miatt), szervezetem legyengült és jött a betegség. Hasmenéssel kezdődött, majd magas láz és hidegrázás. Szóval semmi extra , itt Indiában ez alap, bár benne lenni nem volt túl kellemes. Csapatunk szuper jó „Háziorvosának” köszönhetően, egy kemény éjszakától eltekintve viszonylag gyorsan sikerült kilábalnom belőle. Köszi Bogi!

A másik történés, az események kimenetelét ismerve inkábba a felettébb izgalmas kategóriába sorolnám, bár átélni nem volt valami kellemes, volt jó pár másodperc, amikor halálfélelem volt (szerintem a többieknek is).

Aznap a Rajaji Nemzeti Parkba nyomultunk, szafariztunk egyet. Nagyon szép fekvésű kis hely, részben a Gangesz ártere, 820,42 km2 tiszta természet. Két autóra oszlott a társaság, mi egy rozoga, leflexelt tetejű Jeep replikábaba kerültünk. Az első egy két óra elég unalmasan telt, egy két elefánton, majmon, páván kívül semmi extra nem történ, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy Rishikesh utcáin végigsétálva több állattal találkoztunk, mint itt. Terepjárónk folyamatosan technikai problémákkal küzdött, leállt, valószínűleg valami alapjárati és akku meghibásodás is lehetett (ennek még később lesz jelentősége).

Utunk egy szűk útszakasz felé vezetett, jobbra domboldalas erdő, balra lejtős rész pár fával, bokorral tarkítva. Lassan haladtunk, amikor is kb. 30 méteres távolságban megláttuk az eddigiekhez képest eléggé termetes elefántot, aki két nagy agyarral volt felszerelve. Meg is örültünk, végre valami! Helyi sofőrünk ahelyett, hogy közelebb ment volna, megállt. Erre Tibi szólt neki, hogy talán ha közelebb mennénk, tudnánk végre egy két használható képet csinálni. Ekkor az események felgyorsultak, az elefánt, mint állat megindult felénk, több száz kilós súlya alatt úgy szedte lábait, hogy szempillantás alatt szinte a nyakunkba érezhettük leheletét. Szerencsére fiatal sofőrünk átlátta a helyzet komolyságát és valami csoda folytán az addig folyamatos technikai problémákkal küzdő jeepet, gyorsan megfordította a szűk úton (egy két védet növény látta „csak” kárát), mire kb. fél elefántnyi távolságra ért a feldühödött fenevad, mélyen a gázpedálba taposva, nagyon szűken de megúsztuk.

A lejjebb látható videó csak az események végét rögzítette, jó pár másodpercbe telt, míg sikerült felfogni mi is történik és átállítani a fényképezőt video módba. Tényleg nagyon meleg helyzet volt!

video

Nincsenek megjegyzések: