NEPÁL

Hosszú hallgatás után, félidőben, Nepálból jelentkezem. Azért innen mivel nem rég járt le a ½ éves indiai vízumom, el kellett hagynom az országot, hogy visszajöhessek... Nepál tűnt a legkézenfekvőbb (legközelebbi) és legkellemesebb (és legolcsóbb) úti célnak a kötelező (ámde számomra érthetetlenül szigorú indiai vízumtörvény) procedúra végrehajtásához. Ha az ember nem repülővel teszi meg a két főváros közötti nem túl hosszú utat, igen fárasztó és viszontagságos út vár rá. Ez velem is így történt…

A tervezettnél 1 nappal hosszabbra sikeredet út után, hulla fáradtan megérkeztem Kathmandu, turisták által kedvelt, Thamel negyedébe. Nagyon jó kis hely: természetileg, építészetileg, gasztronómiailag, kulturálisan, zeneileg és még a helyiek is igen kedves népek (nagyon szépek a nepáli nők). Ami nincs: folyamatos áramszolgáltatás, meleg víz és nyugalom az utcán (folyamatosan leszólítanak az árusok)…

Hamar kiderült, hogy a vízum megszerzéséről terjedő kalandos mendemondák egyáltalán nem rugaszkodnak el a valóságtól. Az a szép az egészben, hogy nem is lehet általános érvényű tanácsot adni, mivel folyamatosan változik az indiai hatóság ügymenete (olykor egy napon belül is) így a helyszínen kell rögtönözni. Sokaknak ez nem megy, ők helyi ügynököt fogadnak, aki nem kevés pénzért intézi ügyeiket. Egy számomra vicces történet, ami jól tükrözi a helyi állapotokat, amit sorban állás közben (volt idő, napi min. 4 óra, és min. 3x vissza kell jönni) egy Új-Zélandi srác mesélt: egy barátjával történt, hogy szerencsétlen időzítésnek köszönhetően, pont egy India-Új-Zéland krikett meccs után (az utóbbi csapat nyert) próbált okmányt igényelni. A szokásos 4 munkanap helyett, 2 heti komoly utánjárásba telt, míg megkapta a 6 hónapos helyett a 3 hónapos vízumot…

Lényeg a lényeg, meglepő módon, viszonylag simán, sikeresen megkaptam az újabb 6 hónapos lehetőséget (Olaszország, Izrael, Korea stb. állampolgárai alapból csak 3 hónapot kapnak, második beutazástól…). Hurrá! Amúgy aznap diákfelkelés tört ki a Taoista rendszer ellen, mindenhól rohamrendőrök, útlezárások, égő gumiabroncsok, téglatörmelék. Így a betervezett pár napos tracking helyett, gyorsan megvettem a delhii buszjegyet (36 órás út), nehogy belecsússzak egy nem ritka több napos út és határzárlatba (időre vissza kell érnem Delhibe, mivel repjegyem van Dél-Indiába). Ma indulok, 5 napom van a gép indulásig, remélhetőleg sikerül elérni…

Hungarikumok Nepálban: Nem is gondoltam, hogy egy ilyen távoli és szegény országban viszonylag könnyen találok magyar „szálat”. 3-at is, ebből 2 igen meglepett:

1) Vörösboros magyar gulyásleves (igaz rizzsel szervírozva) az étlapon (nem próbáltam ki).



2) TIBI csoki a helyi élelmiszerboltok polcán:-) ???



3) a számomra legfurcsább, Magyarországról majdnem minden férfinak a Nokia gyár jut eszébe, „milyen jók azok a mobilok”! Összehasonlítva ugyanaz a típusú készülék, MADE IN HUNGARY felirattal 1,5x annyiba kerül, mint az indiai gyárban gyártott!!!