Az unalomig ismételgetett mysore-i mondás szerint „No pain, no gain” ami szabad fordításban annyit tesz „fájdalom nélkül nincs fejlődés”. És tényleg minden nap nagyon fáj, minden napot túl kell élni! Legalább is a jelenlegi munkahelyemen a Sthalam8-ban, Ajay Kumar diktatúrájába, azoknak akik nem a megszokott utat választották, hanem az önkéntes száműzetést az ismeretlenbe. Ez valódi küzdelem a rossz szokások, hibás beidegződések, félelmek, a helytelen életmód által, eddig felhalmozott negatív hatások ellen. Nincs sumák, felmentés, bratyizás csak a határok vannak, amit a fejlődés érdekében meg kell közelíteni, de még jobb, ha átléped. Ilyenkor jönnek a kattanások, reccsenések az óriás izzadság és könnycseppek és ki tudja még mi más. Egyedül vagy, most nem számíthatsz senki másra*, csak Te és a korlátaid, amit a fejlődés érdekében legjobb, ha minél jobban megismersz. Kulcsszó a tudatosság. Tudatosság egyenlő jóga. Ez tényleg egy igazi háború az ismeretlennel! Francia légió vagy Ashtanga jóga te melyiket választanád???
*Mysore-i tradíció szerint (Mysore style) óra közben nincs beszéd, legfeljebb a tanár nyilvánulhat meg verbálisan. Ha kérdésed van, azt óra után teheted fel.
Ma egy kicsit elvont hangulatban vagyok, este 10 és még mindig 32 fok és micsoda pára, holnap meg kezdődik a TTC, arról nem is beszélve, hogy enyhe derék sérülésem ellenére, Ajay ma is nagyon mindenbe lenyomott, mindenem fáj. Ja és azért nem ilyen szomorú a kép, mint ahogy feljebb lefestettem, ha szorgalmasan gyakorolsz, minden nap nyersz legalább egy csatát, aminek nagyon lehet örülni, ha máskor nem is, amikor vége van az órának. Vannak más megközelítések is erről majd később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése